12
Mar 2016
Print

1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar ember büszke, határon innen és túl egyaránt. Ez a nap minden tavasszal erőt ad ahhoz, hogy higgyünk magunkban, és büszkék legyünk magyarságunkra – mondta Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke pénteken, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett káli ünnepségen.

Beszédében hangsúlyozta: amíg lesz magyar lélek, addig március 15-én azokat ünnepeljük, akik 1848-ban hősiesen kiálltak szeretett hazájukért, Magyarországért. Ünnepeljük tettüket, amellyel eltörölték a cenzúrát, életre hívták a sajtószabadságot, s lebontottak egy mozdíthatatlannak hitt rendszert. Mint mondta: büszkén jelenthetjük ki, hogy csakúgy, mint 1848-ban a 12 pont, ma, 2016. március 15-én is létezik egy dokumentum, egy szerződés, amely az útmutató gondolatokat és értékeket tárja elénk. Ez a szerződés Magyarország Alaptörvénye, melynek preambulumából többek közt a következőket emelte ki a politikus: Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Ezt követően aláhúzta: ahogyan eskünkhöz híven nem tűrtük el ’48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el ’56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak, most se hagyhatjuk, hogy Brüsszelből bárki is diktáljon nekünk. Hozzátette: ahhoz, hogy a Nemzeti Hitvallásban megfogalmazottaknak megfelelően ismét naggyá tegyük Magyarországot, bátraknak kell lennünk, akárcsak példaképeink voltak. Szabó Róbert úgy fogalmazott: a bátor embert arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások óva intik őt. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor is, ha tudja, drága a szabadság ára. A bátrak cselekednek, mert tudják, egyetlen örök van a földön, a haza. Hozzátette, hogy március 15-én nem csupán a múltra kell gondolnunk, hanem a jövőt is látnunk kell magunk előtt. A magyar népnek ma is döntenie kell saját sorsáról, s most újra meg kell védenünk az országot – mondta.

Beszéde végén Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes című verséből idézett: Ha a mi fényünk nem lobogna / A véghetetlen éjen át, / Azt gondolhatnák fönn az égben, / Hogy elenyészett a világ. Aláhúzta: igaz ez mára is. Magyarország kormánya volt az első, és sokáig az egyetlen Európában, aki kész volt tenni saját polgárai védelmében, kész volt arra, hogy megvédje az ország szabadságát. A „haladó” nyugati elittől pedig csak kritikát, bírálatot, megvetést kapott. De tudnunk kell, hogy ahogy ’48-ban sem voltunk, most sem vagyunk egyedül. Ma is európai polgárok milliói nyilvánítják ki szolidaritásukat Magyarországgal, a magyar emberekkel, Magyarország kormányával. Hozzátette: a magyar forradalom egyszerre volt hangsúlyosan a magyar nemzet, a magyarok forradalma, s az európai szellemiség megtestesülése. Mindenki tudta: Európa szíve dobog a magyar ügyben. Magyarságunk vállalása adta meg európaiságunk lényegét, s ma sincs ez másképpen. Bárhogy fordul is a világ, bármiképp is kanyarodik az élet, ki fogunk állni egymásért, Magyarországért – zárta beszédét Szabó Róbert.

 

 

 

2016. március 12.

hevesmegye.hu