A Kossuth-díjas Szabó Attila, a Csík Zenekar prímása főiskolásként szeretett bele a népzenébe. Vallja: a népszerűséget elérni könnyebb, mint megtartani.
Szabó Attila, a Csík Zenekar Kossuth-díjjal kitüntetett egri prímása hat éves korától hegedül, mégis csak főiskolásként – egy táncházba csöppenve – szeretett bele a népzenébe.
– Egy kollégiumból szűrődött ki a muzsika, bementem, és ámulattal figyeltem – meséli. – Kiderült: magyarpalatkai szökőst játszik a banda, engem pedig annyira elvarázsolt, hogy kértem pár kottát, hogy én is megtanulhassam. Persze akkor még nem tudtam, a népzenét nem kottából játsszák, végül egyre gyakrabban jártam vissza. Elhívtak egy jászberényi népzenei és tánc táborba, majd a Gajdos zenekarba, s eldőlt a sorsom.
Életének következő mérföldköve 1995 volt, amikor Csík János kérte, csatlakozzon zenekarába, majd pár évvel később Egerben, Lovasi András, a Kispál és a Borz frontemberével hozta össze a sors.
– Az akkori MÁS Klubban zenéltek, bemutattak minket egymásnak, s megtudtam Bandi éppen hegedűst keres készülő szólólemezéhez. Pár órája ismertük egymást, amikor az autójában elénekelte az egyik dalt, amihez megírtam a hegedűszólót, s három napra rá már stúdióban játszottam fel. Jöttek a koncertek, én pedig azon kaptam magam, hogy közreműködő zenész vagyok.
Már legalább a második véletlennél járunk a beszélgetésben, s ezután jön még csak az egyik legfontosabb, 2004, amikor a Csík Zenekar volt a Kispál előzenekara a Pecsában. Valami különleges kellett, hogy az autentikus népzenét játszó csapat lekösse a közönséget, így merült fel néhány feldolgozás gondolata. Három dalt választottak ki, amelyeknek akkora sikere lett, hogy később más koncerteken is kérni kezdte a közönség. A Senki nem ért semmit című lemez Fonogram-díjat nyert, a következő, Ez a vonat, ha elindult pedig, ha lehet, még nagyobb közönségsikert aratott. Az egyik legnépszerűbb dal, a Most múlik pontosan, azóta szinte önálló életre kelt, megjelentek a feldolgozás feldolgozásai, sőt, az eredeti dalt jegyző zenekar videójához, valaki odaírta, hogy ez már akkora sláger, hogy a Quimby is játssza...
– Az egyensúlyt továbbra is megtartjuk, a koncerteken éppúgy játsszunk autentikus népzenét, mint feldolgozást – mondja. – Mindez persze nem újkeletű, a Liszt és Brahms is használt népzenei elemeket, ahogy egy időben reneszánszát élte a folk-rock is. Tavaly jöttem rá, hogy az első feldolgozás Bródy János Átkozott féltékenysége, amely szinte egy az egyben egy széki menyasszonykísérő. Nem vagyok nagy megfejtő, tudom, hogy például a Most múlik mitől jó zeneileg, de hogy miért töltötték le több mint 10 millióan, arra nem tudom a választ. Amikor az embert elkezdik kanonizálni, belegondol, tényleg ennyire jó, amit csinálunk? Látjuk a koncerteken, hogy tíz évestől a hetven éves korig mindenkinek örömet okoz, ugyanakkor, nem fogjuk fel mindezt. A lényeg továbbra is az, hogy minél több emberhez jutassuk el a népzenét. Hiszem, hogy ha az ember tisztában van önmagával és a hagyományaival, akkor bátran hozzányúlhat a népzenéhez is, mindössze egy feltétellel: jól kell ismerni.
A színpadon túl: tanítás és színház
Szabó Attila ének-zene és történelem szakon végzett az egri főiskolán, 18 évig tanított is. Előbb Füzesabonyban, a Teleki Blanka Általános Iskolában, de dolgozott óraadóként az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskolában, majd végül a Farkas Ferenc Zeneiskolában. Mint mondja, nagyon szeretett tanítani, végül az évi 120-130 koncert miatt adta fel a pályát. Talán kevesen tudják, de színházi zeneszerzőként is ismerik, a Gajdos zenekarral dolgozott az egri teátrumban, de részt a Budapest Bábszínház Csizmás kandúr és a kaposvári Csiky Gergely Színház A kéz című darabjának zenei munkálataiban is.
Májgaluska leves Kossuth-díj helyett
A népszerűség mögött évtizedes kemény munka van, a márciusi nemzeti ünnepen ezt ismerték el Kossuth-díjjal. E napot biztosan soha nem felejti el Szabó Attila. – Előző este Szombathelyen játszottunk, s bár ott csak a szél fújt, figyeltük a híradásokat, és tudtuk: nem indulhatunk el a fővárosba átvenni a díjat. Másnap kétszer is kimentünk a vonathoz, de még vasúton sem lehetett eljutni Budapestre, végül csak vacsorára értünk fel. Emlékszem, délután négy órakor, mikor az ünnepség elkezdődött, éppen paprikát tettem a májgaluska levesbe egy sárvári étteremben, s az járt a fejemben, micsoda abszurd helyzet ez – tette hozzá a zenész, aki végül április 5-én vehette át az elismerést.
Villámkérdések
Illés vagy Omega? Egyértelműen Illés
Tengerpart vagy hegyek? Tenger
Klubkoncert vagy nagyszínpad? Inkább az előbbi
Rántott hús vagy töltött káposzta? Ez nagyon nehéz, de talán a káposzta
Dráma vagy komédia? Komédia
CD vagy MP3? Ha lehet, inkább EP, azaz a kis- és nagylemez között
Sör vagy bor? Bor, abból is vörös
Autó vagy vonat? Mindössze hat éve van jogosítványom...